- Az entitásokat leíró XML-ben csak primitív, String, vagy Date típust jelölhetünk meg az adatok tárolására, viszont osztály szinten a primitív adattagok inicializálódnak, tehát nem tudunk olyan mezőt felvenni, amelynek az értéke üres, vagyis NULL. Képzeljük el a User entitásunkat, egy opcionális életkor mezővel. Mivel az életkor alapértelmezetten 0 értéket vesz fel, nem tudjuk megkülönböztetni a csecsemő felhasználóinkat azoktól, akik nem töltötték ki az életkorukat. A példa légből kapott, de jól szemlélteti a primitív típusok hiányosságát. A Liferay készített egy workaroundot a probléma orvoslására, és használhatunk wrapper osztályokat is a primitívek helyett, viszont ebben az esetben szembesülnünk kell két dologgal, mégpedig, hogy a DTD miatt kedvenc IDE-nk figyelmeztetni fog, hogy nem megfelelő adatot írtunk be, másrészt hivatalosan a Liferay nem támogatja ezt a megoldást.
- Rengetegszer futottam bele, hogy a String mezők hossza alapértelmezetten 75 karakter széles. Ezen a ponton lehet vitatkozni, hogy valahol meg kellett húzni a határt az adatbázis méretének és a programozói munkának az optimalizációja közben, de véleményem szerint a 75 karakter a legtöbb esetben nem elég. Lehetett volna egy kicsit a felesleges adatbázis helyfoglalás felé billenteni a mérleget. A programozók feledékenyek, a tesztelők meg hanyagok, és ebből majdnem egyenesen következik, hogy 100 String mezőből legalább 1-nél csak túl későn derül ki, hogy nem elegendő a 75 karakter. Természetesen van megoldás, mégpedig az src/META-INF könyvtárban lévő portlet-model-hints.xml fájlban kell a mezőkre "tippeket" adni a Liferaynek. Persze itt nem csak a mező szélességére adhatunk hasznos tanácsokat, egyéb dolgokat is beállíthatunk, ezeket most nem részletezném.
A megoldás árny oldala, hogy EE verzió esetén megcsinálja az adatbázis módosítását a rendszer, azonban az általam próbált CE verziók nem módosították, az adatbázist, és a módosítást végrehajtó SQL-t is magamnak kellett megírnom. Ezen a ponton bukott meg az adatbázis-függetlenség. Nem ennyire elkeserítő a helyzet, mert írhatunk olyan általános SQL-t, amit a Liferay is használ a Service Builder tábláinak legenerálásához, és létezik egy osztály a Liferayben, ami az általános SQL-ből adatbázisnak megfelelő SQL-t generál, amit egy startup hookba ágyazva futtathatunk, de azt hiszem ez túl nagy ár a függetlenségért. - A tranzakciók kezelése sem túl kifinomult szerintem a Liferayben. A Liferay filozófiája, hogy a tranzakciók kezelését teljesen a Spring AOP-re bízza, amely a Liferay szívében van konfigurálva. Az alapértelmezett működés, hogy az add*, check*, clear*, delete*, set*, és update* karakter-lánccal kezdődő metódusok egy tranzakciót indítanak. Ettől eltérően csak annyit tehetünk, hogy a service.xml-ben az entitásnál a tx-required mezővel megadhatjuk, hogy ezen felül milyen metódusok indítsanak tranzakciót. Nekem nagyon kényelmes és kézenfekvő, hogy szabadon válogathatok a 6 féle tranzakció-kezelés közül, és bármikor eldönthetem, hogy becsatlakozok-e a meglévő tranzakcióba, hogy indítok-e újat, stb. Megint csak egy légből kapott példa, banki tranzakciót indítok a rendszerben, és a folyamat közben szeretném loggolni, hogy pontosan mi történt a tranzakcióval, de sajnos a log szerver timeoutol/betelik a lemez/stb. Ebben az esetben a loggolást végző kódrészlet hibája miatt gördül vissza az egész tranzakció, holott csak egy harmadlagos funkció nem teljesült. Létezik a Liferayben EXT plugin, amivel felül lehet írni a Spring konfigot, de a 7-es verziótól ezek egyáltalán nem lesznek támogatottak, így én sem javaslom senkinek, hogy ezt az utat válassza.
- A service réteg deleteAll metódusai a perzisztes rétegen keresztül egyesével törlik az entitásokat, ami egy 10M+ rekordszámú táblánál órákba is telhet. Ezt különösen azért nem értem, mert a Liferay nem kezel entitás-kapcsolatokat, tehát feleslegesnek érzem az adatbázisból egyesével kikérni a rekordokat, és törlést végrehajtani rajtuk. Szerencsére erre is van egy kiskapu, közvetlenül el tudunk kérni egy JDBC kapcsolatot, ahol szabadon garázdálkodhatunk:
DataAccess.getConnection.createStatement().execute("delete from MY_Entity");
Természetesen a kapcsolat élet ciklusáról magunknak kell gondoskodnunk. - Mint fentebb is írtam a Liferay nem igazán kezeli az entitás relációkat. Meg lehet ugyan adni kapcsolatokat, de a OneToOne kapcsolaton kívül, amit kezel a rendszer, minden kapcsolat OneToMany esetén csak egy long típusú mező, ManyToOne esetén pedig egy üres Collection lesz. a OTO kapcsolatot az service.xml-ben a reference tag segítségével adhatjuk meg. Ennek célja egyébként a minél szélesebb adatbázis paletta támogatása, de szerény véleményem szerint ez akkor plusz terhet ró a fejlesztőkre, és annyi hiba lehetőséget, és adatbázis-szemetet eredményez, ami nem biztos, hogy megéri ezt az árat. További hátránya a szemléletnek, hogy így az entitások közötti kapcsolatot View oldalon kell lekezelni, onnan kell az adatbázishoz fordulni minden kapcsolat esetén. A Liferay egyébként MVC patternt követi, de vallja azt a nézetet, hogy lekérdezés esetén lehet közvetlenül a Model-hez fordulni, egyszerűsítve a logikát, így viszont egy standard Liferay portlet plugin jsp-je tele van scriptletekkel, olvashatatlanná téve a kódot. Ízlések és pofonok, én személy szerint szeretem, ha jól el vannak szeparálva a dolgok egymástól, a jsp szerkesztésekor az IDE tud hasznos tanácsokat adni, és nincs tele a Problems fül felesleges figyelmeztetésekkel, ha a Model önállóan végzi a dolgát, és nem a View fejlesztőnek kell gondolkodnia a különböző service hívásokról.
2011. december 12., hétfő
Liferay Service Builder, a sötét oldal
2011. október 30., vasárnap
OWASP AntiSamy Javaban
A webes biztonság kérdése egyidős magával az internettel, hiszen a hálózaton elérhető adatokat felhasználók milliói tekintik meg napról-napra. Mivel a weboldalak végeredményben a kliensek gépein futnak, hamar beláthatjuk, hogy a biztonsági kérdések nem elhanyagolhatóak, és mind a klienseknek, mind a weboldalak üzemeltetőinek fontos, hogy a kiszolgált tartalom hiteles és biztonságos legyen. Tipikus támadási forma az un. XSS, amikor pl. egy az oldalba ágyazott külső Javascript próbál szenzitív információkhoz hozzájutni a böngésző valamely biztonsági hibáját kihasználva. Az ilyen és ehhez hasonló problémák megoldására jött létre 2001-ben OWASP Antisamy Project, melynek célja nyílt forrású alternatívát, és szabványt kínálni az alkalmazások megvédésére.
Mint minden 3rd party fejlesztés, ez is úgy kezdődik, hogy letöltjük a programkönyvtár lehetőleg legfrissebb verzióját. AntiSamy jelenleg az 1.4.4-es verziónál tart. A dokumentációval ellentétbe a csomag függőségeit nem lehet letölteni, rákeresve a antisamy-required-libs.zip kulcsszavakra találtam egy oldalt. A készítők szerint deprecated ami a zip-be van, de a próba erejéig megteszi, éles használatra össze kell vadászni a függőségeket. A szoftver konfigurációja eléggé bonyolult, hosszas dokumentáció olvasással és tanulással egész biztos össze lehet dobni egy normális konfig XML-t, de szerencsére több nagyobb felhasználó is rendelkezésre bocsátotta saját összeállítását, így nyugodtan mazsolázgathatunk az eBay, MySpace, vagy akár Slashdot beállításaiból.
Az általam készített tesztprogram az alábbi (belecsempészve kis Java 7-et):
import java.io.IOException; import java.net.URL; import java.nio.charset.Charset; import java.nio.file.FileSystems; import java.nio.file.Files; import java.nio.file.Path; import java.util.List; import org.owasp.validator.html.*; public class AntiSamyTest { public static void main(String[] args) { try { URL dirtyHtmlUrl = AntiSamyTest.class.getResource("dirtyHtml.html"); Path dirtyHtmlPath = FileSystems.getDefault().getPath(dirtyHtmlUrl.getFile()); List<String> lines = Files.readAllLines(dirtyHtmlPath, Charset.defaultCharset()); URL configXmlUrl = AntiSamyTest.class.getResource("antisamy-ebay-1.4.4.xml"); Policy policy = Policy.getInstance(configXmlUrl.getFile()); AntiSamy as = new AntiSamy(); CleanResults cleanResult = as.scan(concatString(lines), policy); System.out.println(cleanResult.getCleanHTML()); } catch (IOException | PolicyException | ScanException ex) { throw new RuntimeException(ex); } } private static String concatString(List<String> input) { StringBuilder output = new StringBuilder(); for(String line : input) output.append(line); return output.toString(); } }A dirtyHtml.html fájl tartalma szabvány HTML (HTML, HEAD, BODY). A programot futtatva láthatjuk, hogy a body tartalmán kívül minden HTML taget kidobott az AntiSamy. Azért mondom, hogy minden HTML taget, mert ha van pl. title a headbe, a tartalma bizony ottmarad, tehát csak a sallang kerül ki. Szerintem ez utóbbi működés konfigurálható (fixme).
Az elméleti ismerkedés után ideje valami komolyabb megbizatást adni Samykének. Személy szerint Liferay fejlesztő vagyok, így szinte evidens, hogy erre esett a választásom. A Liferay 6-os verziója óta létezik egy Sanitizers-nek nevezett funkcionalitás, amely, bár még nem teljeskörű, mégis segít az igényes programozónak, a kritikus user inputokat szűrni. A funkcionalitás mint írtam nem teljeskörű, ugyanis egyelőre csak a Blog bejegyzéseket tudjuk kontrollálni out-of-the-box. A dolgunk egyszerű, a portal.properties-ben van egy sanitizer.impl paraméter, amit a portal-ext.properties-ben felül tudunk definiálni. Az alapbeállítás a com.liferay.portal.sanitizer.DummySanitizerImpl osztályra mutat, ami jóformán semmit nem csinál, viszont jó kiindulási pont lehet saját Saniterünk elkészítéséhez. Létezik a Liferaynek beépített osztálya com.liferay.portal.kernel.sanitizer.SanitizerUtil képében, választhatjuk ezt is, de saját megoldást is minden további nélkül.
Miután Blog bejegyzéseinket megvédtük a sokszor óvatlan bloggerektől, sajnos nem dőlhetünk hátra nyugodtan, mivel a Liferayben is, mint minden CMS-ben, nem csak Blogot szerkesztenek a felhasználók, hanem számtalan egyéb módon is lehetőségük van HTML szöveget a rendszerbe juttatni. Mivel "gyári" támogatás még nincs ezen bejegyzésekre, nincs más lehetőségünk, mint hook-ot írni. A Plugin tárolóban van egy "antisamy hook", amely alapján könnyedén megírhatjuk saját kiterjesztésünket. A legjobb módszer un. Model Wrapper Hook készítése. Hozzunk létre egy hook-ot, majd a liferay-hook.xml fájlba írjuk be a felülírandó szervíz definícióját
<hook> <service> <service-type>com.liferay.portlet.wiki.service.WikiPageLocalService</service-type> <service-impl>com.test.hooks.SaniterWikiPageLocalService</service-impl> </service> </hook>Majd írjuk meg saját osztályjunkat
import com.liferay.portal.kernel.exception.PortalException; import com.liferay.portal.kernel.exception.SystemException; import com.liferay.portal.kernel.sanitizer.SanitizerUtil; import com.liferay.portal.kernel.util.ContentTypes; import com.liferay.portal.service.ServiceContext; import com.liferay.portlet.wiki.model.WikiPage; import com.liferay.portlet.wiki.service.WikiPageLocalService; import com.liferay.portlet.wiki.service.WikiPageLocalServiceWrapper; public class SaniterWikiPageLocalService extends WikiPageLocalServiceWrapper { public SaniterWikiPageLocalService(WikiPageLocalService wikiPageLocalService) { super(wikiPageLocalService); } public WikiPage addPage( long userId, long nodeId, String title, double version, String content, String summary, boolean minorEdit, String format, boolean head, String parentTitle, String redirectTitle, ServiceContext serviceContext) throws PortalException, SystemException { String sanitizedContent = SanitizerUtil.sanitize( serviceContext.getCompanyId(), serviceContext.getScopeGroupId(), userId, WikiPage.class.getName(), 0, ContentTypes.TEXT_HTML, content); return super.addPage(userId, nodeId, title, version, sanitizedContent, summary, minorEdit, format, head, parentTitle, redirectTitle, serviceContext); } }Bár én a Wiki-t választottam példának, ez alapján bármely más szervízre megírható a szűrés.
2011. szeptember 24., szombat
Liferay Portál OSGi bundle támogatással
Liferay és OSGi témák már többször is előkerültek, de most egy olyan egyedülálló kombináció bemutatását tűztem ki célul, mely egyesíti a két platform minden előnyét. A bemutatott módszer aktív fejlesztés alatt áll, éles használatát nem ajánlom senkinek. A fejlesztés Raymond Augé keze alatt történik, jelenleg a teljes kódbázis branch repóból érhető el. A cikk megírását az érdeklődés ihlette, és a remény, hogy másoknak is megtetszik a kezdeményezés, és programozók tucatjai állnak be Ray mögé, hogy minél előbb core feature legyen a dolog.
Első lépésként szükségünk lesz a módosított Liferay forrására, amit itt tudunk beszerezni. A letöltött forrást egyszerűen tömörítsük ki valahová. A fordításhoz egy Apache Antot is be kell üzemelnünk, ennek lépéseit nem részletezném. A kibontott Liferay gyökérében találunk egy app.server.properties állományt, melyben tudjuk konfigurálni, hogy milyen konténert szeretnénk használni. Amennyiben valami "különleges" igény nem szól közbe, én az Apache Tomcat verziót preferálom, ez egyébként az alapértelmezett. A properties fájlban 7.0.21-es verzió van beállítva, letöltés után a Liferay forrásunkkal párhuzamosan lévő bundles könyvtárba csomagoljuk is ki. Vagy az app.server.properties-ben írjuk át az útvonalat, vagy az apache-tomcat-7.0.21 könyvtárat nevezzük át tomcat-7.0.21-re.
A fordításhoz Antunkat is meg kell kicsit piszkálni. Először is az ecj.jar-t be kell másolni az Ant libjei közé (vagy szimlinkelni, vagy egyéb úton a classpath-ra tenni). Az ecj.jar beszerezhető a Plugin SDK lib könyvtárából. Be kell állítanunk az Ant memóriahasználatát is az alábbi módon.
ANT_OPTS="-Xmx1024m -XX:MaxPermSize=256m" export ANT_OPTSNincs más hátra, mint elindítani a fordítást a Liferay gyökérkönyvtárában.
ant all
A fordítás befejeztével a ../bundles/tomcat-7.0.21/bin/startup.sh parancs futtatásával kelthetjük életre friss Liferayünket. Miután elindult, a Control Panel Server szekcióban találunk egy OSGi Admin menüpontot. Belépve láthatjuk, ha minden jól ment, hogy van egy OSGi System Bundle nevű batyu, ami aktív, tehát az OSGi konténer fut rendben.Az általam próbált verzióba Eclipse Equinox 3.7 volt integrálva, Ray elmondása szerint minden >=4.1-es implementációval változtatás nélkül működik.
Amit a rendszer tud jelenlegi állás szerint:
- Az adminisztrátor portleten keresztül lehetséges OSGi batyuk hozzáadása, eltávolítása, frissítése, elindítása, újraindítása, és leállítása.
- Egy saját deploy listenerrel a deploy könyvtárba másolt batyukat a Liferay megpróbálja telepíteni és elindítani.
Most, hogy működik a portálunk, nincs más dolgunk, mint nekiállni első OSGi Servletünk megalkotásához. A batyu készítésről itt írtam részletesen, így az alapokba nem is mennék bele. Hozzunk létre egy OSGi Plugin Projectet. A MANIFEST.MF állomány tartalma legyen a következő:
Manifest-Version: 1.0 Bundle-ManifestVersion: 2 Bundle-Name: OSGiOnLiferay Bundle-SymbolicName: OSGiOnLiferay;singleton:=true Bundle-Version: 1.0.0.qualifier Bundle-ActivationPolicy: lazy Bundle-RequiredExecutionEnvironment: JavaSE-1.6 Import-Package: javax.servlet;version="2.5.0", javax.servlet.http;version="2.5.0", org.eclipse.equinox.http;resolution:=optional, org.osgi.framework;version="1.6.0"Hozzunk létre a gyökér-könyvtárban egy plugin.xml-t, amelybe regisztráljuk a Servletünket.
Végezetül írjunk egy egyszerű Servletet.
public class TestServlet extends HttpServlet { @Override protected void doGet(HttpServletRequest req, HttpServletResponse resp) throws ServletException, IOException { PrintWriter out = resp.getWriter(); out.print("Java'nother blog"); out.close(); } }A plugin buildelése után egyszerűen másoljuk be a kapott JAR-t a deploy könyvtárba. A Liferay logot nézve az alábbi sor jelöli a sikeres telepítést.
12:14:29,798 INFO [AutoDeployDir:167] Processing sample.jarAz admin felületre látogatva remélhetőleg meg is találjuk batyunkat az OSGi Admin felületen, nincs más dolgunk, mint aktiválni.
És itt jön a szomorú, ám reményteli vég. Mint említettem eléggé fejlesztési fázisban van a projekt, ami sajnálatosan azt is jelenti, hogy ezen a ponton nem tudunk túljutni. Ray a közeljövőben publikál egy birdge Servletet, aminek a segítségével a Liferay a HTTP kéréseket az OSGi HttpService rétegén keresztül bármely, a keretrendszerbe regisztrált Servletnek vagy JSPnek továbbítani tudja. Tervezi a Plugin SDK bővítését is, hogy OSGi batyukat lehessen vele kényelmesen fejleszteni. Véleményem szerint ígéretes a kezdeményezés, hiszen a Liferay egy jól gyúrható platform, az OSGi, pedig égy végtelenül rugalmas keretrendszer.
2011. április 1., péntek
Liferay "gyári" Servicek és a DynamicQuery használata
DynamicQuery query = DynamicQueryFactoryUtil .forClass(User.class, PortalClassLoaderUtil.getClassLoader()); query.add(PropertyFactoryUtil.forName("email").eq("foo@bar.hu")); query.addOrder(OrderFactoryUtil.asc("name")); List fullResult = UserLocalServiceUtil.dynamicQuery(query); List someResult = UserLocalServiceUtil.dynamicQuery(query, start, end); long resultsNo = UserLocalServiceUtil.dynamicQueryCount(query);Fontos tudnunk, hogy LR osztályok 2 fő csoportba sorolhatók. Az egyik a portal-impl, amely kívülről nem érhető el, ezek a LR saját belső osztályai, és a portal-service, amik pedig a kifelé ajánlott szolgáltatások. Sajnos nem sikerült a szétválasztást tökéletesen megvalósítani, legalábbis szerintem, így ha a PortalClassLoaderUtil.getClassLoader() paramétert nem adjuk meg a DynamicQueryFactoryUtilnak, akkora ClassNotFoundException-t kapunk mint a ház :). Ezt az egy "apró" részletet leszámítva viszonylag jól dokumentált a DynamicQuery használata, és az alapvető műveletekre elégséges.
2011. január 29., szombat
Liferay FriendyUrlMapping vs. IPC
A portletek világában sajnos állandó problémát jelent a felhasználóbarát URL-ek kezelése. Ennek oka, hogy egy portletnek két fázisa létezik, az egyik a render-fázis, a másik pedig az action-fázis. Álltalános eset, hogy amíg egy portlet action-fázisban van, addig a többi render-fázisba. A böngészőből átvitt adatoknak a szerver felé tartalmazniuk kell valamiféle hivatkozást az adott portlet-példányról, hogy a portlet-konténer el tudja dönteni kinek is címezték a kérést. Paraméterben szokott szerepelni a portlet nézet beállítása (minimalizált, normál, maximalizált, exclusive, ez utóbbi liferay specifikus), valamint az életciklusra, és portlet módra (view|edit|etc) vonatkozó adat. Ennek eredménye valami ehhez hasonló URN: ?p_p_id=searchaction_WAR_fakeportletshoppingportlet&p_p_lifecycle=1&p_p_state=normal&p_p_mode=view&p_p_col_id=column-2&p_p_col_count=1&_searchaction_WAR_fakeportletshoppingportlet_javax.portlet.action=search. A probléma megoldására a Liferay többféle megoldást is kínál, de erről később. A probléma másik része, hogy a portlet-szabvány második verziója óta lehetőség van portletek közötti kommunikációra, röviden IPC-re. Az IPC lényege tömören, hogy az egyik portletünk kivált, publikál egy eseményt, míg egy vagy több másik portlet, amelyek előzőleg feliratkoztak az eseményre, elkapják azt. Az eseményben lehetőség van adatok átpasszíroázára is, így válik teljessé a kommunikáció. A dolog hátulütője, hogy kiváltani eseményt csak action fázisban lehet, és a kiváltott eseményt a másik portlet render fázisának egy bizonyos szakaszában képes elkapni, tehát érezhetően nem teljes a fejlesztői szabadság. Összegezve a problémát egy friendly url-en (továbbiakban FU) "figyelő" portletnek kell jeleznie állapotáról egy másik portletnek.
IPC kialakítása
A megvalósításhoz nincs más dolgunk, mint bejegyezni a portlet.xml-ben egy globális eseményleírást, ezzel rögzítve magát az eseményt.<event-definition> <qname xmlns:x="http://jpattern.blogspot.hu/events">x:ipc.myEvent</qname> <value-type>java.lang.String</value-type> </event-definition>Ezzel művelettel a http://jpattern.blogspot.hu/events névtéren bejegyeztünk egy ipc.myEvent eseményt.
Ezután mindkét portletünket szerepkörüknek megfelelően felvértezzük a kommunikációval.
<supported-publishing-event> <qname xmlns:x="http://jpattern.blogspot.hu/events">x:ipc.myEvent</qname> </supported-publishing-event> <supported-processing-event> <qname xmlns:x="http://jpattern.blogspot.hu/events">x:ipc.myEvent</qname> </supported-processing-event>Az esemény publikálása az alábbi módon történik:
QName qName = new QName("http://jpattern.blogspot.hu/events", "ipc.myEvent"); response.setEvent(qName, "param"); //ActionResponseAz esemény elkapásához portlet osztályunkban kell delegálnunk egy metódust:
@ProcessEvent(qname = "{http://jpattern.blogspot.hu/events}ipc.myEvent") public void myEvent(EventRequest request, EventResponse response) { Event event = request.getEvent(); String param = (String) event.getValue(); response.setRenderParameter("param", param); }Ezek után a JSP-ben nincs más dolgunk mint kiszedni a requestből a paramétert:
renderRequest.getParameter("param");Ennyi a varázslat, kipróbálásához házi feladat a portlet taglib actionUrl használata.
A FriendlyUrlMapping
Az említett több lehetőség közül nekem szimpatikusabb volt az XML szerkesztgetésnél, hogy létrehozok egy osztályt, amely beállítja a portletet az URL alapján. Az osztállyal szemben támasztott követelmény, hogy a com.liferay.portal.kernel.portlet.BaseFriendlyURLMapper osztály leszármazottja legyen.public class MyFriendlyUrlMapper extends BaseFriendlyURLMapper { private static final String MAPPER = "mappingstring"; //erre az URL darabra fog aktiválódni a mapper @Override public void populateParams(String friendlyURLPath, Map<String, String[]> params, Map<String, Object> requestContext) { addParameter(params, "p_p_id", getPortletId()); addParameter(params, "p_p_lifecycle", "1"); //ez a paraméter kényszeríti action-fázisba a portletet addParameter(params, "p_p_mode", PortletMode.VIEW); addParameter(params, "p_p_state", WindowState.NORMAL); addParameter(getNamespace(), params, "javax.portlet.action", "actionMethod"); //Ez az action-metódus fog meghívódni } @Override public boolean isCheckMappingWithPrefix() { return false; } @Override public String getMapping() { return MAPPER; } @Override public String buildPath(LiferayPortletURL portletURL) { return null; } }Miután elkészítettük az osztályt, be kell jegyeznünk a liferay-portlet.xml fájlban a megfelelő portletnél azt:
<friendly-url-mapper-class>com.blogger.jpattern.MyFriendlyUrlMapper</friendly-url-mapper-class>Érdemes megjegyezni, hogy a FU kezelés a LR-ben úgy működik, hogy felveszünk egy oldalt, pl.: /oldal, amire kihelyezzük a portletet, és a LR /oldal/mappingstring URL esetén aktiválja a Mapper osztályt.
Amennyiben a portletünket render fázisban szeretnénk használni p_p_lifecycle=0, nincs más dolgunk, de mint említettem IPC esemény kiváltására csak action-fázisban van lehetőség. A LR-ben ki kell kapcsolnunk az "Auth token check"-et, ami annyit tesz, hogy minden action típusú kéréshez a LR generál egy egyedi azonosítót, és ennek hiányában nem enged hozzáférést az erőforráshoz. Nyilván FU használata esetén nem rendelkezünk ezzel az azonosítóval, ezért a portal-ext.properties fájlban vegyük fel a "auth.token.check.enabled=false" paramétert.
2010. november 28., vasárnap
Liferay Service Builder
Első lépésként, ha még nem tettük volna, hozzunk létre egy New -> Liferay Plug-in Projectet kedvenc Eclipse fejlesztői környezetünkben. Eclipshez létezik egy Liferay IDE nevű plugin, ami azért nagyban megkönnyíti a fejlesztést, természetesen a Liferay SDK-t is használhatjuk, én a pluginra támaszkodom. Következő dolog amit létre kell hoznunk, az egy New -> Liferay Service. A beállító-panelen állítsuk be a Plug-in Projectet, Package path paraméternek adjuk meg a service réteg ős-csomagjának nevét, ez tetszőleges, Namespace paraméternek a tábla prefixet tudjuk megadni, és végül saját nevünket. A Namespace paraméter üresen is hagyható jelentősége annyi, hogy mivel az érintett táblákat a Liferay alap értelmezetten saját táblái mellé hozza létre könnyebb átlátni, ha prefixeljük a táblaneveket. Ha végeztünk találunk egy service.xml állományt a docroot/WEB-INF mappában. Dolgunk mindössze annyi, hogy XML formában rögzítsük Modelljeink struktúráját.
<!DOCTYPE service-builder PUBLIC "-//Liferay//DTD Service Builder 6.0.0//EN" "http://www.liferay.com/dtd/liferay-service-builder_6_0_0.dtd"> <service-builder package-path="hu.jpattern.model"> <author>mhmxs</author> <namespace>library</namespace> <entity name="Book" local-service="true" remote-service="false"> <column name="bookId" type="long" primary="true" /> <column name="title" type="String" /> <column name="author" type="Collection" entity="Author" mapping-key="authorId" /> <column name="description" type="String" /> <column name="price" type="long" /> <column name="groupId" type="long" /> <column name="companyId" type="long" /> <order by="asd"> <order-column name="title" /> <order-column name="price" order-by="desc" /> </order> <finder return-type="Collection" name="title"> <finder-column name="title" comparator="LIKE" /> </finder> </entity> <entity name="Author" local-service="true" remote-service="false"> <column name="authorId" type="long" primary="true" /> <column name="name" type="String" /> <column name="groupId" type="long" /> <column name="companyId" type="long" /> </entity> </service-builder>Az XMl-ben az entity tag írja le az entitásokat. Először is egy kötelező név attribútumot kell megadnunk, majd a szerviz hívására vonatkozóakat. A példában csak a lokális Servicekkel foglalkozok, de tudni érdemes, hogy létezik remote-service attribútum is, alapértelmezett true!!, mely SOAP szolgáltatásokat valósít meg a Liferayyel együtt szállított Axison keresztül. Következnek a mezőleírások, melyek típusa primitív, egyszerű adat típus (String), vagy Date lehet. A primary="true" paraméterrel a PK-t határozhatjuk meg, értelemszerűen entitásonként legfeljebb 1-et. Lehetőségünk van entitások közötti kapcsolat létrehozására is, erre példa a Book author mezője, ahol a kapcsolat típusát, módját kell megadni, és az összekapcsolás kulcsát. A mapping-key OTM (@OneToMany) a mapping-table pedig MTM (@ManyToMany) kapcsolatot hoz létre entitásaink között. Liferay "poliszi", hogy nem használnak idegen kulcsokat az adatbázisban, minden kapcsolatot Java kódból kell kezelni, ezért a Service Builder sem támogatja ezt a dolgot. Személy szerint nekem ez roppant unszimpatikus, hiszen rengeteg hibát rejt magában a koncepció, a fejlesztők emberek, és óhatatlan, hogy bonyolultabb adat-struktúra esetén valami mégis kimarad a kódból. Az egyetlen "elfogadható" érv a Liferay döntése mellett, hogy így tudják biztosítani a minél szélesebb adatbázis-paletta támogatását. Érdemes felvenni a groupId és companyId mezőket, mert a Liferay ezen mezők szerint fogja tudni összekötni entitásunkat saját jogosultság-kezelő rendszerével. A Service Builder lehetőséget ad egy rendezési elv meghatározására az order mező megadásával, példánkban cím szerint ASC, és ár szerint DESC rendezést valósítunk meg. Sajnos order-ből egyetlen egy szerepelhet. Kereséseket könnyítendő meghatározhatunk előre generált kereső metódusokat a finder mezővel, ez eléggé hasznos, ugyanis tetszőleges számú lehet, és rögtön megadható a comperatorlt, =, !=, <, <=, >, >=, és LIKE lehet, értelemszerűen a = az alapértelmezett. Bár a példában nem szerepel, létezik egy tx-required mező, melynek szöveges tartalmában kell azon metódusokat felsorolni, amikre szeretnénk tranzakciókezelést használni. Ennek értéke alapértelmezetten add*, check*, clear*,
delete*, set*, és update*, így az alap Service metódusok le is vannak vele fedve. További lehetőségekről a liferay-service-builder_6_0_0.dtdből tájékozódhatunk :). Végezetül a service.xml szerkesztőjében nyomjuk meg a Build services gombot, aminek hatására az IDE legenerálja a szükséges osztályokat.
A létrejött struktúrát megvizsgálva az alábbi osztályok "érdekesek" számunkra:
- hu.jpattern.model.service.base.xxxLocalServiceBaseImpl (xxx az adott entitás osztály) ez az osztály tartalmazza az alap szerviz metódusainkat. Ezt az osztályt ne módosítsuk!
- hu.jpattern.model.service.impl.xxxLocalServiceImpl osztályban tudjuk megvalósítani saját szerviz metódusainkat, melyek nincsenek benne a xxxLocalServiceBaseImpl osztályban. Fontos tudni, hogy az ebben az osztályba írt publikus metódusokat a Service Builder beleteszi az interfészbe következő buildeléskor.
- hu.jpattern.model.model.impl.xxxModelImpl az alap entitásunkat reprezentálja. Ezt az osztályt ne módosítsuk, és ne szerezzünk rá referenciát közvetlenül!
- hu.jpattern.model.model.impl.xxxImpl tartalmazza az entitás egyéb, általunk megírt metódusait. Ezt az osztályt szintén beolvasztja a következő build futtatásakor a Liferay.
- Egy állományt emelnék még ki a többi közül, mégpedig a docroot/WEB-INF/lib könyvtárban létrejött ?.service.jar-t, mely az interfészeket és a szerviz "végleges" osztályait tartalmazza. Ezekkel a fejlesztőnek nem kell foglalkoznia.
BookLocalServiceUtil.getBooksCount();
2010. június 24., csütörtök
Barátkozás a Liferay Portlettel, telepítés
A Liferay egy Java alapú, nyílt forrás-kódú, "Enterprise" CMS rendszer, ami annyiba tér el más hasonló alkalmzásoktól, hogy a tartalmat Portletek segítségével állítja elő. A Portletek lényegét röviden úgy foglalhatnánk össze, hogy az egyes hagyományos értelembe vett modulok külön életet élnek, és egy HTML oldal legenerálása a szerveren nem a megszokott módon történik, hanem a Portlet konténer, a megjelenítendő HTML-t "össze-ollózza" a Portletektől, azaz a Portleteket megkéri, hogy az állapotuknak megfelelő HTML kimenetet biztosítsák számára. Portlet konténerből számtalan implementáció létezik, ki jobban, ki kevésbé tér el a specifikációtól, a Liferay fejlesztői úgy döntöttek, hogy saját megoldást dolgoznak ki, így született meg a Liferay Portlet. Számomra a megismerést nagyban nehezítette a név-választás, ami egyébként logikus, ugyanis a netet böngészve, linkre kattintva nehéz hirtelen eldönteni, hogy vajon a portálról, vagy a portletről van éppen szó.
- A tanulás/fejlesztés első lépése, hogy letöltjük a conténert. Bár széles palettán válogathatunk a társított szerverek terén - Tomcat, JBoss, Glassfish...-, mégiscsak a Liferay fejlesztők száj-íze, és verziói szerint kell dolgoznunk. Személy szerint nekem nem szimpatikus, hogy csak egyben tudjuk beszerezni a web-konténert, a Portlet-konténert, és ráadásként a Liferay Portalt, találkoztam olyan Portlet-konténerrel, amely meglévő alkalmazás-szerverünket frissítette, meghagyva a választás szabadságát, illetve futó alkalmazásainkat.
- Kicsomagolás közben bőven lesz időnk tanulmányozni a dokumentációt.
- Miután elindítottuk a szervert azonmód elérhető a Lifery Portal rendszer (jó esetben a http://localhost:8080 címen), amire Portlet fejlesztőként egyelőre nem lesz szükségünk.
- A dokumentáció szerint függőségként telepítenünk kell az Apache Antot (Mavennel is működésre lehet bírni, de ezt nem próbáltam), valamint a Jikes fordítót.
- Az első Portletünk létrehozását érdemes a Liferay Plugins SDKn keresztül elvégezni, amely számtalan mintával könnyíti meg a fejlsztést.
- Az SDK gyökér-könyvtárában található build.properties állományban állítsuk be a kívánt web-konténert, a megfelelő elérésekkel. Amennyiben több felhasználó is használja ugyanazt az SDK-t, a buil.properties mellé hozzunk létre felhasználónként egy-egy build.${username}.properties fájlt, amelyben perszonalizálni tudjuk a beállításokat.
- Következő lépésként az SDK portlets könyvtárában hozzunk létre egy hello-world projektet.
./create.sh hello-world "Hello World" Buildfile: build.xml create: [unzip] Expanding: /media/data/code/liferay/sdk/portlets/portlet.zip into /media/data/code/liferay/sdk/portlets/hello-world-portlet [mkdir] Created dir: /media/data/code/liferay/sdk/portlets/hello-world-portlet/docroot/WEB-INF/tld [copy] Copying 6 files to /media/data/code/liferay/sdk/portlets/hello-world-portlet/docroot/WEB-INF/tld BUILD SUCCESSFUL Total time: 1 second
- A script által létrehozott hello-world-portlet könyvtárba lépve vegyük rá az Antot, hogy készítsen egy buildet.
ant deploy Buildfile: build.xml compile: merge: [mkdir] Created dir: /media/data/code/liferay/sdk/portlets/hello-world-portlet/docroot/WEB-INF/classes [mkdir] Created dir: /media/data/code/liferay/sdk/portlets/hello-world-portlet/docroot/WEB-INF/lib [copy] Copying 5 files to /media/data/code/liferay/sdk/portlets/hello-world-portlet/docroot/WEB-INF/lib [javac] Compiling 1 source file to /media/data/code/liferay/sdk/portlets/hello-world-portlet/docroot/WEB-INF/classes merge: war: clean-portal-dependencies: [zip] Building zip: /media/data/code/liferay/sdk/dist/hello-world-portlet-5.2.3.1.war deploy: [copy] Copying 1 file to /media/data/code/liferay/deploy BUILD SUCCESSFUL Total time: 4 seconds
- Utolsó simításként annyi van hátra, hogy Bruno (Admin) nevében jelentkezzünk be az alapértelmezett Portal oldalon (email: bruno@7cogs.com, password: bruno, de szerencsére kattintós módszer is van), és a Welcome -> Add Application menüpont alatt adjuk hozzáadjuk a "Hello World"-öt az oldalhoz (érdemes rákeresni).
Pozitívumként tapasztaltam, hogy létezik Magyar Liferay közösség, továbbá egy hazai Liferay specialista az I-Logic képében, és az elengedhetetlen Facebook csoport.