A Dtrace működése röviden annyi, hogy van egy saját programozási nyelve a D, és ezen a nyelven kell megírnunk a kernelnek, hogy a vizsgált alkalmazás mely állapot-változásait figyelje. A dolog szépsége, hogy az alkalmzásunkba nem kell "hook" pontokat elhelyezni, tehát a működés megfigyelése teljes mértékben kívülről történik, menet közben megváltoztatható, és nem utolsó sorban, akár éles üzemben is bevethető. A programozó döntése, hogy mit figyel, a megfigyelt eseményekről mekkora mennyiségű információt irat ki a képernyőre, vagy akár egy log fájlba.
Bár a Dtrace platform-függő, létezik egy kifejezetten Java alkalmazásokra szánt Java-s átírat, amit Btrace-nek hívnak (a honlap nem tudom meddig lesz elérhető, mert a project a Kenai forrás-megosztó oldalon van elhelyezve, amit jól megvett az Oracle és jól be is szippantja "belső" használatra). A Btrace egyébként nyílt forrású project, és jelenleg az 1.1.1-es verziónál tart.
Használat:
- Telepítése igen egyszerű, jóformán nincs, a bináris-t ki kell csomagolni a kívánt helyre.
- Ezután első lépésként meg kell írnunk első Btrace scriptünket, mely annyit csinál, hogy az application.Main osztálynak figyeli a someMethod metódus hívását.
package btrace; import static com.sun.btrace.BTraceUtils.*; import com.sun.btrace.annotations.*; @BTrace public class ClassTracer { @OnMethod(clazz = "application.Main", method = "someMethod") public static void methodcalled() { println("Method called"); } }
- Következő lépésként a vizsgálandó alkalmazást kell elindítani, egy apró külöbséggel, hogy a JVM-et meg kell kérni, hogy HotSpot módban induljon, ennek módja az alábbi: `java -client -jar sampleapp.jar`. A jar-ba fordított programocska:
package application; public class Main { public static void main(String[] args) { for (int i = 0; i < 1000; i++) { someMethod(); try { Thread.sleep(100); } catch (Exception ex) {} } } public static void someMethod() {} }
- Miután fut az alkalmzásunk egy arra alkalmas eszköz segítségével meg kell tudnunk a futó programunk azonosítóját, PID-jét, Linuxon a top parancs segítségével jutunk sikerre, bár nem ez az egyetlen mód.
- Majd a Btracet kell ráállítani a JVM-re, hogy dolgozza fel a kapott információkat a `btrace PID ClassTracer.java` paranccsal (ha elsőre Connection refused hiba-üzenettel leáll még 1x érdemes megpróbálni futtatni, van, hogy elsőre nem indul el).
- Nincs más dolgunk, mint élvezni a konzolt elárasztó Method called kiírásokat.
A módszer legnagyobb előnye, hogy bytecode szinten tudjuk nyomon-követni alkalmazásunkat, azt látjuk, ami a virtuális gépben ténylegesen végrehajtódik.
Még néhány lehetőség (a teljesség igénye nélkül):
- Van mód arra, hogy a clazz vagy method @Annotáció érték helyére reguláris kifejezést illesszünk, így nem csak egy osztályt vagy metódust, tudunk lekezeleni, hanem a mintára illeszkedő összeset.
- Mivel a callback metódusokat mi hozzuk létre, paraméterként számtalan bemeneti változó közül választhatunk, melyeket @Annotációkkal jelölhetünk. Pár példa: @ProbeClassName String probeClass paraméterrel az osztályt, @ProbeMethodName String probeMethod paraméterrel a metódust kapjuk meg. @Return Class returnClass-al megkapjuk a metódus visszatérési értékét (ehhez az @OnMethodban fel kell venni egy location=@Location(Kind.RETURN) értéket), a AnyType[] args-el az átadott argumentumokat.
- Egy Btrace scripten belül párhuzamosan több metódussal is követhetjük az állapotot, ennek köszönhetően a programozó fantáziájára van bízva, hogy pontosan mit is szeretne megfigyelni.
- Lehetőség van időzített ismétlődő műveletek futtatására, így képet kaphatunk a processzor terheltségéről, vagy akár a memória használatról is, ekkor az @OnMethod helyett @OnTimer(long ms) @Annotációt kell használnunk.
- Meglévő Dtrace scriptjeinkkel is összeköthetjük Btrace scriptjeinet, bár ennek nem sok értelmét látom, hisz ahol van Dtrace ott minek használnák a Btracet.
- Létezik egy VisualVM plugin is a Btracehez, így a scripteket a VisualVm-en belül is szerkeszthetjük akár futás-időben is. Mindennapi használatra ezt javaslom egyébként, számtalan ponton könnyíti a munkát.
A felhasználói kézikönyv szerintem magáért beszél, továbbá a példa kódok bőbeszédűek, azokból is elsajátítható az eszköz használata.
Még egy fontos jó-tulajdonsága van a Btracenek, mégpedig az, hogy mivel POJO osztályokat kell létrehoznunk, és @Annotációkat használ a sajátságos működéshez, a jar-okat importálva bármely Java képes fejlesztő-eszközhöz van támogatás, ami valljuk be elég nagy könnyebbség a fejlesztőnek.
Zár-szóként remélem kedvet kapott a kedves Olvasó, hogy kipróbálja ezt a remek eszközt, és bár az írás eléggé bevezető jellegű mégis hasznos volt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése